Mérő László előadásaiban visszatérő elem a Rubik-kocka története. Vajon mi tette sikeressé, ezt a "minden játéktervezési elvnek ellentmondó" objektumot?
Nincsenek különleges színei. Nem vonzó a formája. Nincs története. Se nem hasonlít kiskutyára, se G.I. Joe figurára, sem autóra. Ez egy színes műanyag kocka, aminek a lapjait el lehet forgatni. Hogy a csudába lett ebből világsiker?
Használjunk fel egy, a közösségi médiából ismert trükköt a kocka eladásához: "ezt az összekevert, 3x3-as kockát az emberek 99,9%-a nem tudja önállóan kirakni". Ma hányan kattintunk rá egy ilyen headlinera? Pedig már mennyit okultunk, hogy nem kell minden click-baitre ráharapni. Nos, a Rubik-kocka egy click-bait jellegű termék volt egy olyan korban, amikor még nem volt internet, és az emberek szomjaztak a kihívásokra.
A Rubik-kocka a könnyűnek látszó nehéz kihívás. Ráadásul annyira egyszerű, hogy a külső feltételek változtatásával számos további kihívás-kombináció hozható létre belőle (pl. rakd ki időre, légy a leggyorsabb, becsukott szemmel, fél lábon állva, közben mondj verset, stb.) Vajon mi képesek vagyunk a Rubik-kockához hasonló kihívásokat megfogalmazni?
