Mint amikor az idomár lerakja az ostort a manézson kívül, és úgy megy be az oroszlánok közé. Az első gamification projekt mindig tele van adrenalinnal. Bízol benne, hogy működni fog, működnie kell, de akkor is nehéz lemondani az ostorról. Pedig játékot egy dologgal lehet egészen biztosan tönkretenni: ha kötelezővé teszik.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy ha a játékosok fizetést kapnak azért, hogy játsszanak, az nem kötelező, hanem motiváló. Nos, a fizetés csupán csak egyetlen árnyalattal jobb az ostornál. "Megkapod a fizetésed, ha..." Persze úgy már más a gyerek fekvése, hogy ha azt mondjuk, hogy "a fizetéseden felül még kaphatsz bónuszt, ha játszol". Ekkor a megkapott összeg egy másik mentális nyilvántartásba kerül. Ha azonban az "alapfizetést" vonjuk be a játékosításba, akkor valamit még nem egészen jól csinálunk...

 Az egyik hálózatigazgatót nagyon nehezen tudtuk rábeszélni, hogy ne kötelezőként kommunikálja a sales játékunkat. Addig nyüstöltük szegényt, míg végül az ünnepélyes bejelentéskor az öt perces beszédében ötször emelte ki, hogy nem kötelező kipróbálni. A végén már attól tartottunk, hogy nem fogják komolyan venni, és senki nem akar majd játszani. Tévedtünk, a projekt óriási siker lett, a hálózat minden munkatársa kipróbálta, és 95 %-uk végig is játszotta a játékunkat. Higgy magadban, higgy a játékodban! Tedd le az ostort!