Persze nem ez a rendes neve - nem is tudom, hogy van-e neki - de én a lányom után így neveztem el.

A szitu a következő: A lányom elsős. Szépen tud írni, csak utálja, unja, lusta. Pedig minden nap aránylag sok írásbeli feladatot kap. Plusz én az apja vagyok, tudja, hogy a nézésével kenyérre tud kenni. Így aztán ha együtt tanulunk, akkor elmeséli a sulit, a barátokat, a legújabb Minecraft videókat, vagyis mindent bevet, amivel húzhatja az időt.

Mit lehet csinálni egy olyan emberrel, aki minden szükséges készséggel, ismerettel rendelkezik egy feladat megoldásához, csak épp nincs kedve hozzá? A Hersey-Blanchard helyzetfüggő vezetés elméletében ő a klasszikus R3-as, akinek a képességei rendben vannak, a hajlandósága már kevésbé, ő az, akivel a legtöbb vezetőnek keményen meggyűlik a baja.

Szóval a tipp:

indítsunk visszaszámláló órát a tanuláshoz! 

Fruzsi minden feladat előtt megbecsüli, hogy vajon hány másodperc alatt tudja megoldani, majd én a telefonomon beállítok és elindítok egy visszaszámlálót! Olykor még fogadásokat is kötünk, hogy annyi idő alatt valóban meg lehet-e oldani a feladatokat.

A Fruzsi módszer lényege, hogy a rutin feladatok esetében a kihívásokban alternatív metrikákat kell alkalmazni. Vagyis nem az a lényeg, hogy szépen, jól, helyesen tudja-e megoldani a feladatot - azt úgyis tudjuk, hogy megy neki - , hanem hogy képes-e időre teljesíteni, vagy féllábon állva, esetleg csukott szemmel - hibátlanul? Ettől válik a munka igazán érdekessé és motiválóvá.